Majdnem egy éve történt az, hogy a Diversity megnyerte a BGT harmadik szériáját fergeteges showjával.  A másodikként végző Susan Boyle-nak sem lehetett oka panaszra, hisz a meghallgatása óta óriási népszerűségnek örvendhet: első lemezének megjelenése után egy héttel a Föld minden pontján a zenei toplisták és eladási listák élére került.

Na de térjünk csak vissza kicsit az idei BGT-hez. Azt ugyebár mindenki tudja, hogy ez is egy tehetségkutató showműsor akár az American Idol csak éppen brit kiadásban. Minden széria nyertese kap 100.000 £-ot és lehetőséget fellépni a ‘Royal Variety Performance’ nevű évenként megrendezett gálaesten, amelyen a brit előkelőségek legjava jelen van, közöttük a Királynő és a királyi család is. A műsornak 3 állandó zsűritagja van:  Piers Morgan – újságíró,  (a mindig szép) Amanda Holden – színésznő, illetve a mindig szigorú és szókimondó Simon Cowell – televíziós producer, ők szavaznak tehát a továbbjutást illetően. A továbbjutáshoz szükséges, hogy minimum 2 zsűritag igennel szavazzon. Ennyi talán elég is a műsor tematikáját illetően. Jöjjön hát a negyedik széria első részének kibeszélője.

Hol is kezdjem…ja megvan. Ott kezdem, hogy az idei év meghallgatásai Londonban kezdődtek. Nem kevés tömeg gyűlt össze mint ahogy az lenni szokott, hogy megmutassák a “világnak”, hogy miben tehetségesek vagy éppen miben nem tehetségesek. Természetesen ez a rész sem érhetett véget olykor nagyon kemény WTF? pillanatok nélkül.  Mint minden tehetségkutató műsorban itt is voltak/vannak olyanok, akik azt hiszik magukról, hogy tehetségesek, de közben mégsem és így nagyon vicces szituációk illetve előadások kerülnek napvilágra. Már az első produkció sem sikeredett valami fényesre, aztán jött a ‘The Cheeky Boys‘ nevű formáció (4 tagú, 36-61 év közötti férfi formáció), akik konkrétan pucéran adtak elő egy koreográfiát, egy – egy lufi segítségével úgy, hogy egymás pöcse elé (már elnézést) helyezték azokat és táncolni próbáltak, ha azt táncnak lehet nevezni egyáltalán. EPIC FAIL!!! :D Majd jött a hamupipőkének öltözött hölgy, aki bábjátékot (2:11-től) adott elő, bár a végén ő se tudta, hogy mi volt ez. Amikor megkérdezte Simon, hogy:

Simon: What the bloody hell was that? Where were you, when you invented, a hosepipe attached to a teapots to a penguin and why?
Válasz: I can’t remember, now!

Olyan is volt, aki még el sem kezdte a produkciót, máris véget vetett a zsűri annak, meg olyan aki úgy viselkedett mint egy betépett tojós tyúk és most egy nyugdíjas tanárról beszéltem, akinek elvileg ennél értelmesebb személyiségnek kellene lennie.  De számomra a legfurcsább, legsokkolóbb jelentkező az volt, aki bejött egy pohár kólával és azt mondta, hogy ő most böfögni fog, mert az annyira természetes, viszont ezt nem nagyon díjazta sem a zsűri sem a közönség.

Na de beszéljünk kicsit a pozitív produkciókról is, mivel ilyen is akadt szép számban, hisz ez a lényege az egész műsornak: felfedezni a tehetségeket!  Kezdem most a fiatalabb korosztállyal. A csupán 10 éves lány,Chole Hickinbottom gyönyörű hangjával énekelte tovább magát, majd feltűnt a 11 éves Josh Campbell  aki a táncával bontakozott ki és szintén továbbjutott.  Ha már a fiatalabb nemzedéknél tartunk, akkor megemlítem, hogy volt itt is egy olyan szituáció, mint amilyen a Csillag Születik legutóbbi szériájának meghallgatásain történt. Horváth Tamás és testvére János közös fellépésére (majd a döntésükre, hogy ki megy tovább) gondolok. A 13  éves dobos  srác visszatérő vendégnek számított aki az előző szériában már továbbjutott tudásának köszönhetően, viszont nem elég messze. Ám most szüleivel közösen vágtak neki a megmérettetésnek, aminek nem lett jó vége, de a zsűri adott még egy esély Kieran-nak, hogy mutassa meg ismét, mennyit javult egy év elteltével. Kihasználva a második esélyét, mindent beleadva végül ismét továbbjutott a srác. Meglátjuk, hogy ez alkalommal meddig sikerül menetelnie. Ők csak néhányak a szerencsés továbbjutók közül. Nekem két produkció nyerte el igazán a tetszésemet. Az egyik Tobias Mead volt aki táncával villantott és nagy sikert aratott, a másik meg Chandi az okosutya, akit szintén örömtaps és ujjongás kísért.

Meglepetés is történt a Birminghami meghallgatások alkalmával.  Simon két nappal a meghallgatások előtt meghűlt így gyorsan kellett keresni valakit a szakmából, aki helyettesíti majd őt. A választás Louis Walsh zenei producerre esett, akit az X-Faktor-ból ismerhetünk mint zsűritagot.  Konkrétan örömünnep tört ki amikor megtudták a jelentkezők, hogy Simon nem lesz jelen, néhány meghallgatás erejéig. De Simon visszatérése is elég érdekesre sikeredett: besétált a színpadra és elmondta, jövetele célját.

Összességében nagyon tetszett az új szezon első része. Sokszor mosolyodtam el a fellépőkön és még ennél is többször nevettem, igaz olykor az emberi hülyeségen. Nekem valamiért sokkal jobban bejön a Britain’s Got Talent, mint az American Idol, az X-Faktor vagy a többi tehetségkutató műsor, talán a feelingje miatt van, nem tudom, minden esetre szívesen elmennék egyszer közönségnek. Az az egy biztos, hogy továbbra is soron követem majd az eseményeket és a nagy finálé után jelentkezni fogok egy évadkibeszélővel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.