„Kevés tapasztalattal, de nagy lelkesedéssel indultam” – interjú Emilia Clarke-kal
2011.05.16. 20:00 - írta bence_
Hozzászólok | Címkék: game of thrones
Emilia Clarke a szó szoros értelmében még csak karrierje kezdetén áll mindössze egy színművészeti iskolával és némi statiszta szereppel a háta mögött. Valójában már akkor a sorozat meghallgatásaira járt, amikor még csak az iskola padjait koptatta, majd hirtelen belecsöppent a televíziózás egyik legérdekesebb részébe: megkapta Daenerys Targaryen, a száműzött hercegnő szerepét a Trónok harcában, és elkezdhetett forgatni. A sorozat, melynek új részei hétfő esténként 10 órától láthatóak a magyar HBO-n, egyből az ifjú hölgy zálogba adásával indul, amivel bátyja akaratát teljesíti, aki erős, harcos királynőt szeretne faragni a lányból. Az exkluzív interjú az HBO jóvoltából a SorozatWiki-n jelent meg, a fordítást pedig én készítettem.
Hogyan kaptad meg a szerepet?
Nagyon hirtelen jött a dolog. Úgy értem, még csak egy éve tanultam a szakmám, volt némi kameraismeretem, meghallgattak, majd megkaptam a szerepet. Olyan volt, mint egy villámgyorsan valósággá váló tündérmese, csodálatos. Valahogy így tudnám megfogalmazni. Kevés tapasztalattal, de nagy lelkesedéssel indultam neki (nevet). Hihetetlen érzés. Az HBO olyas valami, amit tisztelek és csodálok, amióta megismertem náluk Az elit alakulatot (az HBO 10 részes minisorozata 2001-ből – a szerk.).
Értem mire gondolsz, de a karakter annyira csodálatos, hogy minden nehézséget kompenzál, komolyan. Ami valójában félelmetes és ijesztő az az, hogy a háttérben megbújva Daenerys egyre inkább átveszi az énemet.
Daenerys. Milyen ő valójában?
Alapjában véve egy száműzött hercegnő, aki nagyon bizarr kapcsolatban áll a bátyjával. Fiatal, alázatos lányként indul a történetben, majd a szemünk láttára válik érett nővé. Egyszerűen kiváló karakter, valami igazán különleges jellem birtokosa. Ezt példázza minden probléma, amit legyőz – és legyőz egy párat -, vagy amikor azt látod, hogy jól veszi az akadályokat, majd jön egy újabb, amiről már azt gondolnád, hogy ledönti őt, és mégsem. Felülkerekedik rajtuk és csak egyre erősebb lesz. Fiatal kora ellenére elképesztő, mi mindenre képes. Csak remélni tudom, hogy hasonló korú lányok is nézik a sorozatot és tanulnak belőle.
Vannak más hősnők, akik ösztönző hatással voltak rád?
Pont ez a csodálatos Daenerysben, hogy nincs mégegy ilyen fiktív szereplő, mégegy ilyen nő, ilyen életúttal, ilyen fiatalon. Nem találsz mégegy ilyet. És itt jövök én a képbe, egy másik fiatal lány, egyenesen az iskolából kerültem be a forgatás világába. Élvezet Daenerys szerepét játszanom, mert én magam is ugyanazokon a dolgokon megyek most keresztül, az én életem is megváltozott ezzel. Nagyszerűen össze tudom magamat kapcsolni vele.
Megtanultad a nyelvet?
Igen, megtanultam a dothrakit (nevet)! Volt egy nagyszerű tanárunk, aki megtanította a kifejezéseket, Brennan Gunnak hívták. Azért volt rá szükség, mert a dothraki egy teljesen új nyelv, amiről még senki sem hallott ezelőtt. Amikor franciát, olaszt vagy bármilyen más nyelvet tanulsz, akkor legalább van kéznél szótár, létezik nyelvtan, hogy segítsen. De így sokkal nehezebb, mert azt sem tudod, mit mondasz éppen. Aztán a végére azért már könnyebben ment a dolog.
Szóval már olyan folyékonyan beszéled, mint egy hétköznapi nyelvet?
Hát nem éppen (ismét nevet). Megvannak a sorok és azokat kell megtanulnom. Azt tudom, hogy „fiam” és „férjem”. Más nem jut eszembe így hirtelen.
Úgy tűnik, van egy pont, ahová ha elér Daenerys, képes szétrúgni néhány ember seggét.
Igen (nevetés). Mondhatnánk előtör belőle a harcos királynő. Ahogy a könyv rátér erre a részre, az annyira király. Megtanul majd sárkányokon is lovagolni. Alig várom már, hogy csatába induljon.
Részt vettél valamilyen küzdőgyakorlaton?
Kickboxoltam az ottani edzőteremben és nagyon belejöttem. Az oktatóm mondta, hogy lehetnek fegyverek, amiket használnunk kell majd a forgatás során. Elárulta, hogy ő például kardozni fog. Szóval remélem, adnak majd nekem is valamiféle fegyvert, amivel játszhatok (nevet). Az nagyon király lenne.
Az első jelenetek némelyikében úgy tűnt, a karaktered kihasználja női mivoltát, hogy némi előnyhöz jusson – mit gondolsz, még mindig ez a nők leghalálosabb fegyvere?
Nehéz megmondani, mert fiatalon ettől nem fél annyira az ember, ez része annak a fejlődésnek, amely során ő lányból nővé érik. Jól jellemzi a női vonásait a csábítás, de nem hiszem, hogy ezt eszközként használná fel a céljainak érdekében, mint sok más női karakter a sorozatban. Azt gondolom, hogy ez csak egy része az ő felnőtté válásának.
Mely jelenetek forgatása volt a nehezebb: a harcjeleneteké vagy a szexjeleneteké?
Talán a szexjeleneteké. Fiatal vagyok, nehéznek találom még ezek felvételét, ellenben a harcjelenetekkel, mert azokat kedvelem.
A meghallgatási folyamat végéig elolvastam az első kötetet, majd a forgatás megkezdéséig a többit is befejeztem. Minden, amit a karakteremről megtudhatunk a könyvből az az ő nézőpontját képviseli. Olyan volt nekem olvasni, mint egy puska az iskolában. Hihetetlen. Elkezded átlátni a gondolatait, az érzéseit, mindent. Sokat segített.
Tudnál mesélni még egy kicsit magadról?
Nos, Londonban születtem, majd a családom vidékre költözött Buckinghamshirebe, iskolába pedig Oxfordban jártam. Teljesen hagyományos angol családdal a hátam mögött, hétköznapi nevelésben részesültem, leszámítva azt, hogy apukám színházban dolgozik hangmérnökként és hároméves koromban elvitt megnézni a Show Boat című musicalt. Életemben először voltam csöndben két órán keresztül. Egyszerűen megbabonázott. Az első sorban ültem és a fejem fölött tapsoltam, annyira tetszett. Soha nem voltam az a gyerek, aki azt mondta gyermekkénk, hogy szuperhős akarok lenni, vagy királynő. Mindig is színész szerettem volna lenni. Megvártam, amíg elvégzem az alapvető tanulmányaimat, majd a jó teljesítményemnek köszönhetően 18 éves koromban következhetett a színművészeti egyetem. Az volt az igazi számomra.
Otthon a családod és a barátaid hogyan vélekednek arról, amit csinálsz?
Kirakták az előzetest a Facebookra és az egyik barátom így kommentált: „Azta! Figyeld a szőkét!” Én meg csak annyit mondtam magamban: „Juj!”. A szüleim kitörő örömmel fogadták a beválogatás hírét és büszkék rám, a barátok meg csak bohóckodnak velem és mindemellett biztosítanak támogatásukról. Mindenki nagyon elégedett – pont olyan, mint egy álom.